Persze nem csak a zeneszerzők életében és munkájában sok a vendég. A zene mit sem ér előadás nélkül, az előadás pedig nem más, mint a komponista meghívásának elfogadása. A szerzők ajtaja, vagyis a kotta mindig nyitva áll az érdeklődők előtt, és aki belép ezeken az ajtókon, értékes bölcsességekkel gazdagodhat. Nem csoda, ha az előadó aztán vendégül látja a közönséget, hogy tovább örökítse ezt a tudást. Így kerül be hallgató, előadó és zeneszerző ugyanabba a csodálatos rendszerbe, a zenébe, és válik egy társasággá, egyenlő partnerré. Így ül le egy képzeletbeli asztalhoz Johann Sebastian Bach, Kurtág György, Keller András és Önök.

És mi a helyzet azokkal a művekkel, amelyeket többen szólaltatnak meg? Kamaradarabokkal, zenekari kompozíciókkal. Ilyenkor az előadók egymás vendégei is. A közös zenélés olyan, mint amikor minden résztvevő visz valamit a vendégségbe, és a végén már nem fontos (és nem is tudjuk), ki mit hozott, csak az számít, hogy tele az asztal, összeérnek az ízek, és a sok különálló apróságból egyetlen hatalmas lakoma lett. Vagy mint főzéskor a fűszerezés: ha mindent jó arányban adagoltunk, a végeredményből nem érezni ki az egyes hozzávalókat, helyette új, minden fűszernél finomabb íz születik. Folyamatos egymásra figyelés, összhang, arányérzék – recept a jó társasághoz, a tökéletes zenei formációhoz.

Ahogy a fesztivál visszatérő hallgatói már megszokhatták, az Arcus Temporumnak – a kialakult rendkívüli helyzet és az emiatt rövidebb program ellenére is – idén is van kiemelt vendégművésze: az orosz zongoristalegenda, Evgeni Koroliov. Az elsősorban Bach- és Mozart-előadásairól ismert Koroliov igen széles repertoárral rendelkezik, ezúttal az idén 250 éve született, s ezért a fesztiválon hangsúlyos szerepet kapó Ludwig van Beethoven műveiben hallhatja a közönség, a nyitókoncerten például rögtön a zongorairodalom egyik legnagyobb és legnehezebb kompozíciójában. Fellép a finn koloratúr szoprán, Anu Komsi is, aki a darab premierje után elsőként szólaltatta meg hangversenyen Kurtág Kafka-töredékeit. A művet ezúttal a fesztivál művészeti vezetőjével, a hegedűművész Keller Andrással játssza majd. A pénteki nap zárásaként a francia vendégmuzsikusokkal kiegészült Nagy János Trió tölti meg zenével a Pannonhalmi Apátsági Pincészetet.

A másnap esti koncert ugyancsak Beethovennel indul, sőt vele is zárul, a kettő között pedig egy Beethoven-hommage-ként is értelmezhető Jörg Widmann-mű vezet át minket Csalog Gábor ősbemutatójához. A főszerepet ezúttal a Concerto Budapest játssza, de hallható lesz a Szabad Hangok Énekegyüttes, Csalog Gábor Kamaraegyüttese és a már említett Evgeni Koroliov is.

A XVI. Arcus Temporum zárónapja zeneileg igen színes programot ígér. Délelőtt a fesztivál idei házigazdája, az elismert zenetörténész, Batta András tart előadást Beethovenről, nem sokkal utána pedig a Kiss Zsolt orgonajátékával koncertélménnyé bővülő napközi imaóra várja az érdeklődőket és elmélyülni vágyókat. A záróhangversenyen a Purcell Kórus, Ránki Fülöp, Bruno Perrault, és vele együtt egy kevéssé ismert, de hihetetlenül izgalmas hangszer csatlakozik az előadók sorához, hogy Vidovszky László, Beethoven és Bach egy-egy műve után Messiaen liturgikus darabjával adjon a hely szelleméhez méltó búcsúajándékot e háromnapos vendégség valamennyi résztvevőjének.

Ennek a fesztiválnak, mint immár sok éve elődeinek, lelke és íve van. Oszlopai a klasszikus értékek, amelyek ebben a környezetben még fényesebben ragyognak. Tere van az elmélyedésnek, mondhatni: gondolat-imának, a zene régi és új, titokzatos nyelvén. Hosszú elmélkedésekben és rövid pillanatok sorozatában fogalmazódnak meg kavargó kérdések, amelyek rólunk szólnak, és olyan állapotba is kerülhetünk, ami a múló idő fölé emel. Nemcsak azért, mert Pannonhalmán nagyon mély a „múltnak kútja”, hanem azért is, mert szellemünk – talán nem csak érzéki csalódás – eloldódhat testünktől... Hogy aztán ismét boldogan találkozhasson össze Pannonhalma sokoldalú, delikát élet-kultúrájában, ahol a humornak is megvan a maga helye és szerepe, akárcsak a programban szereplő zeneművek között. Ebben az érzelmi labirintusban bolyongunk, az otthon megnyugtató biztonságával, három napon át. Mert az igazi Úr, akinek vendégei vagyunk nem engedi el a kezünket.